Fekete mágia

A varázslás, a mágia az osi valóságértelmezés kiegészíto szertartása: a hívo úgy véli, hogy a beavatott személy uralkodik a természeten és a természetfölötti erokön (vagy legalábbis azok egy részén), s ennek következtében képes befolyásolni, sot megváltoztatni azokat.
A varázslatot, a mágiát aszerint hogy "jó" vagy "rossz" célokra használták nevezik még fehér, illetve fekete vagy sötét mágiának is.

2.4.1. Az élet befolyásolása

A vér az élo szervezet része - s bár ez élet elengedhetetlen feltétele -, meglehetosen kevés konkrét varázslás kapcsolódik hozzá.

2.4.1.1. Szerelmi varázslás

A szerelmi varázslások keveset tudtak kezdeni a vérrel. A legtöbb, amire jutott bármelyik mágia is a vitalitás és a potencia összekapcsolása.
A vér (állati vér) fogyasztása e feltételezés szerint növeli, növelheti a szexuális potenciát. Ám éppen anyaga, kinézete, jellege miatt inkább a hímnemu egyedek vehetik ezt a tanácsot figyelembe.

2.4.1.2. Termékenységi varázslás

Az azték-maja kukorica-varázslásnál utaltunk arra, hogy ez a varázslás megszokott (s többnyire élo) áldozattal jár.
A késobb lejegyzett példákban szerepet kap a vér: valamilyen formában el kell fogyasztani - ezzel egy másik élet attribútuma kapcsolódik az elfogyasztóhoz. Itt kell szólnunk arról, hogy a különféle babonák, hiedelmek nem ragaszkodnak emberi vér elfogyasztásához.

2.4.1.3. "Egészségi" varázslás

Az egészségre "irányuló" varázslás a legegyszerubb varázslási módok egyike: ismét csak a vér fogyasztásában ragadható meg.A vérivásról

A vérivás szokása elsosorban a vágóhidakon dolgozóknál alakult ki, jobbára a szarvasmarhák vágásakor. Részben energiadús tápláléknak tekintik, részben egyfajta beavatásnak.A vérszívásról

A késobb még említendo vérszívás jelentése is innen származtatható: az élo, egészséges ember erejébol a vérszívással lehet erot szerezni.A vérben való fürdés

A jelentés értelmezésekor meg kell különböztetni a vérrel való bemázolást, amelynek megbúvó szakrális jelentése máig megvan.

Pédául:

Klasszikus példánk lehet B. Hrabal mûvében is említett rész a disznóvágás: a véres hurka készítésekor történo játék indoklása.

Nagy valószínuséggel ide vezetheto vissza az primitív társadalmak testfestése is.
Ugyanakkor ismert az emberi fantázia által kitalált "valóságos fürdés" jelentése is.

A magyar népmesékbol ismert mágikus eljárás kelléke: a vércsepp az helyett válaszol, akinek a vére - általában a szereplok menekülésük során élnek ezzel.

Például:

Klasszikus példa lehet Arany János Rózsa és Ibolya címu verses meséje.

Nevezik vasfunek, zárnyitó funek is; a betyár- és tolvajtörténetek tartozéka. Olyan mágikus tárgyként használt fu, amely a tenyér bore alá forrasztva tulajdonosát képessé teszi arra, hogy puszta érintéssel minden lakatot, zárat felnyisson - egyes mondákban arra is képes, hogy hordozóját láthatatlanná tegye.
A mese szerint Szent György napján, éjszakáján no ki a földbol. Más történetekben valamilyen kis állatot (gyíkot, kígyót, teknosbékát) vasládikába zárnak, s azt az anyja megszabadítani akarván vérfüvet hoz, amelyet aztán el lehet venni tole.

A halál és az élet

A rontó varázslás többsége inkább csak fölhasználja az emberi vért, nem "irányul rá".
Viszont a rontáshoz kapcsolódnak olyan lények, amelyek a gonosz erok megjelenései.

2.4.2.1. A vámpír

A vámpír az a halott, aki meghatározott idoben sírjából kikelve visszatér az élok közé, hogy azok vérét szívja.

A vámpírlény feltunése az irodalomban a 18. századra teheto - a balkáni országokhoz kapcsolva.
Történeti hátterének és a vámpírkép "osének" Vlad Tepes (1456-1462., 1477.) havasalföldi fejedelem, esetleg apja, Vlad Dracul tekintheto.
Az európai vámpírfogalmat összekapcsolják még az arab ghuléval, ghollal: a romok között tanyázó démon magányos vándorokra les - ha nem lel ilyet, akkor halottakat eszik. Kép: nosferatu.jpg
Az európai gondolkodásban már az antik görögség is ismerte a halott és a vér összekapcsolását, gondoljunk csak az Odüsszeiában elbeszélt részre, amikor Odüsszeusz megidézi Theiressziász szellemét.
A vámpírtörténetek filmes feldolgozásai szinte a filmkészítés kezdeteitol ismertek: Nosferatu, Lugosi Béla szerepei - az ilyen filmek paródiája Polanskinak a Vámpírok bálja címu remekmuve.

A szépirodalomban napjainkig visszatéro téma - csupán Baka István muveit említem itt.
A vámpírológia lassan önálló muvelodéstörténeti "tudományterületté" válik. A befogadói szokások vizsgálata, a teremtett világok jelképvilága, motívumrendszere, témahálózata, illetve a világirodalmi kitekintés klasszikus - posztmodern elméleteknek kedves tárgyává lehet.

Például:

A vámpíralakhoz kapcsolt-kapcsolódó jelképes-allegorikus jelentés alkalmazásának egyik elso példája lehet Baka István kevésbé ismert verse:

Mint vámpír aki sírboltjában ébred
hogy újrakezdje a kárhozatot
megrettenek magamtól ha az ének
kényszere gyujt a számra vérhabot
nem akarom többé kiszívni élo
nappalok szuzies-fehér nyakát
már a Tejút is szemfogam nyomát
viseli
ez a no-világ fehérlo
puha karokkal hiába ölel
a kéj kevés a hús a vér se kell
megfertozött a fajtalan konok
vágyakozás hogy valóvá öleljem
az urt amelyböl édent alkotok
hol álmokkal bujálkodik a lelkem. (1993.)

2.4.2.2. Az emberfarkas

Az emberfarkas is középkorvégi, felvilágosodás korabeli lény. A farkassá változott ember harapása "viszi át" a fertozést az egészségesre - ennyiben rokon a vámpírral.
Az emberfarkas feltunése a babonák szerint a hold változásához kapcsolódik.

2.4.2.3. A zombi

Szinte azt mondhatjuk, hogy a zombi kortársunk: a rettegésre alapozó filmipar találja ki.
Ellentétben a régi felfogásokkal nem kísértet, nem vámpír, hanem az a feltámadó halott, aki nem vissza akar térni az életbe, hanem az életet akarja a sajátja által "élthez" alakítani.
A zombi kinézete borzasztó - bomló test -, mozgása lassú, "szakaszos", viszont megállíthatatlannak tunik.

A zombi fogalmának kialakulása a dél-amerikai mágikus hiedelemvilág afrikai és afrikainak tekintett vegyítéséhez kapcsolódik (lásd még a vudu-hit). Kép: vudu.jpg

2.4.2.4. A "mu-ember"

A "véres fantasztikum" másik megjelenési lehetosége, amikor nem a halottak kapcsolódnak a vérhez (és az élethez), hanem emberek gyártotta mu-emberek.A homonculus

A Paracelsus által leírt homonculusnak, a lombikban létrejövo, ott élo lénynek még kevés köze van a vérhez (lásd még Goethe Faustja), inkább csak mindentudósága az érdekes.A gólem

A héber eredetu szó alaktalan anyagot jelent - a 16. századtól élo hagyomány szerint a kabbalizmussal foglalkozó rabbik részben a vérrel való vegyítéssel formálnak emberhez hasonló lényt, részben pedig azzal teszik élové, hogy a homlokára írják Isten titkos nevét.
Elgondolkodtató, hogy a gólem elsosorban azokon a területeken jelent meg - német, cseh és lengyel -, ahol a késo-középkorban, kora újkorban igen eros volt az antiszemitizmus. Kép: golem.jpg

Nincs érkezésünk eldönteni, hogy mennyiben tekintheto zsidó, mennyiben keresztény legendának.
A Frankenstein-toposz

Az alaptörténetet Mary Shelley fogalmazza meg Frankenstein vagy a modern Prométheusz címu regényében (1818). A fohos, egy genfi orvosdiák hozza létre ezt a szörnyet, aki hiába vágyakozik az emberek szeretetére (ti. befogadják), s ezért gyilkossá válik. Kép: frankeinstein.jpg

A témát azóta többször is feldolgozták, különösen filmes adaptációi ismertek.

2.4.2.3. A "mu-lények"

A mu-lények már valóban azok: nincs emberi formájuk, nem kapcsolódnak a földi kultúrához.A homonculus

Az elso ilyen mu-lény a robot. A gép, amely vagy emberszabású vagy nem, azért készül, hogy szolgálja alkotóját. Kialakítása visszavezetheto a mechanikus ember-képhez (lásd de la Mettrie munkássága).
Figyelemre méltó, hogy a legnagyobb robot-szakérto, I. Asimov nemcsak a robotvilágot konstruálja meg, hanem a robotika három alaptörvényét is.
Asimov robotelképzeléseihez képest a többi szerzoé elhanyagolható jelentoségu. Kép: superneutron.jpg

A fantasztikus szörnyekA mu-lények másik elofordulása a különféle fantasztikus, idegen bolygókról, galaxisokból származó szörnyek.

Ezek többsége, bármilyen fantáziával született is, visszavezetheto az eddigi emberi kultúra képeire, ábrázolásaira. A lények általában ellenségesek, s ha ilyenek, akkor az embert eledelnek vagy élo-helynek tekintik.

A varázslásra az embernek azért volt szüksége, hogy általa a maga létét biztosítsa, életét a szükséges létfenntartási eszközökkel ellássa és fenyegeto veszedelmektol megóvja. A varázslás fejlodésénél majd látni fogjuk, hogy a varázsszót megelozte a varázstett, amely minden gondolati elem hozzájárulása nélkül önmagában ösztönösen hatott. Azonban bizonyos ido múlva kiegészíto részül hozzájárult a varázsszó is, mely épen a szó elobb kiemelt magikus sacralis eredete és hatóereje által akarta a tett sikerét fokozni, esetleg azt eloidézni. A varázslásnál használt elso szó minden bizonnyal az eros indulatkitörés hangos megnyilatkozása volt: ordítás, rákiáltás, fenyegetés, amelyeknél nem szükséges még az értelmességet sem feltételezni, elképzelhetok azok artikulálatlan hangmozdulatok alakjában is. E szavai; értelmükre való tekintet nélkül önmagukban bírtak fékezo, elhárító erovel s ha egyszer sikeresnek bizonyultak, változatlanul öröklodtek át nemzedékrol-nemzedékre. Ezért találkozunk még a késobbi kultúrnépek szellemi életében is egy csomó megmerevedett kifejezéssel, amelyek szinte tabuknak tekintetnek és különös hatású szavaknak minosíttetnek, mert ebbeli ,jellegükrol már többszörösen tanúságot tettek. pl. ismeretesek a római kultuszban a certa verba, melyeknek etrecitálása különös sikert ,jelentett, a brahmanismusban a Brahman om, a Talmudban néhány értelmetlen magikus kifejezés, nemkülönben a keresztyén imádságba az ószövetségbol átöröklodött Amen szó, amely jelen alkalmazásában ugyan semmi több, mint az imádság hangulatát összefoglaló és megbizonyító szó, de valamikor, talán épen ótestamentumi használatában nem volt mentes bizonyos rnagikus íztol sem. Mihelyt azonban az elohaladó emberi reflexió a rendkívüli ero és a lélekhit keveredése következtében az isteni lényeget kénytelen volt megszemélyesíteni és személyi alakban fogni fel, a varázsszó is kényszerült más alakot ölteni, mert indulatkitörések a személyeseknek képzelt erok, szellemek megfékezésére, elhárítására többé nem látszottak elégségeseknek. Kialakulnak tehát az értelmes mondókák, amelyek megmondják, hogy mit akarnak s legfeljebb a hanghordozásban érvényesítik az indulat kitöréseit, sokféle színezetu megnyilatkozásait. E mesterségesen csinált mondókák hatályosságát azzal akarják fokozni, hogy beleszonek azokba régi használatú értelmetlen, titokzatos varázsszavakat vagy többször elismétlik ugyanazt a szöveget. Az ismétlés mértékénél irányadók lesznek az u. n. szent számok, mint a három, a négy fokép pedig a hét. De még ez sem bizonyul a szellemek hatalma ellen az ember részérol elégségesnek. Minél jobban körvonalozódik azok lénye és minél konkrétebb alakban jelennek meg a képzelet elott, annál inkább szükség van rá, hogy valamely a lényeghez tartozó, a lényeggel összefüggo részükön megfogassanak s e célra a legalkalmasabb neveik megnevezése, felsorolása. Kialakul tehát a névvarázslás melynek alapja az a hit, hogy a kiejtéskor a névhez tapadó magikus ero segítségével a nevet viselo lény kerül magikus hatás alá. Az irodalmilag kialakult magikus szövegekben ezért foglal el olyan nagy helyet a démonok neveinek a felsorolása, a nevek megnevezése által ugyanis a démon kényszerítheto. Ahol a nevek felsorolását követi a varázslás szándékának a bejelentése és varázsszavak által a szellemekre megfelelo hatás kifejtése céloztatik, ott létrejön egy komplikáltabb varázsformula, amely az egyéni találékonyság keretei közül már kinott és a mesterséges redakció nyomait mutatja. Itt a varázsszavak összefuzése már hivatásos varázslók kezébe megy át, akik aztán igyekeznek mindent megtenni, hogy varázsalkotásaik minél sikeresebbek legyenek. Megszerkesztésüknél vigyáznak arra, hogy minden beléjük kerüljön, mert ha csak valami is elmarad, az a hatást veszélyezteti. Súlyt helyeznek rá, hogy a mondókák verses formában hangozzanak, mert így estetikusabbak, szellemesebbek s épenezért hatályosabbak is. Ahol mód van reá, régies dialektusban szerkesztik, esetleg idegen nyelven szólaltatják meg, mert minél értelmetlenebb a tömeg - s talán a szellemek elott is, annál biztosabb a siker. Majd hogy minden esetre kello választék álljon rendelkezésre, az alkalmi varázsszövegekbol varázssorozatokat állítanak össze, amelyekben egyesítvék mindazon varázsmondások, amelyek vagy egy különösen veszedelmes szellem, vagy egymással rokon szellemcsoportok megfékezésére szolgálnak, vagy a formulák jellege, elmondási módja, a szövegeket kíséro cselekvény azonossága indokolja összeszerzésüket. E bonyolult szerkesztési módra Babylon-Assyria tartott fenn felette érdekes és tanulságos varázsszövegsorozatokat. Kello figyelemmel voltak a varázsversek eloadásaira is. Némelyeket suttogva recitáltak, másokat középhangosan kellett elmondani s voltak olyan formuláik is, amelyeknél az eros hang volt a kívánatos. Mikor aztán a varázslás államilag legalizáltatott s a kuruzslók kezébol kivétetvén, törvényes varázspapok feladatává lett, megtörtént az utolsó lépés is., hogy a varázslás isteni eredete felol minden kétség eloszlattassék és ez úgy ment végbe, hogy valamelyik foistent nevezték meg minden varázstudomány forrásául aki e mesterséget átadta kiválasztott kedvencének, attól pedig közvetlen örökítéssel átvették a varázsutódok. A személytelen sacralis régióból így találta meg a szó a személyes isten által eszközölt tényleges megszenteltetéshez az utat. A varázslásnak az istenivel való konkrét kapcsolatán épül föl az eskü, az átok és az áldás, amelyek eredetileg szintén mágikus formulák voltak s csak lassanként vetkozték le a kultúra elohaladásával ilyetén jellegüket. Ezeknek bovebb elemzésével azonban majd a varázslás részletes tárgyalásánál fogunk foglalkozni.

Típus: Villámmágia

Mana-pont:10(10 Mp-onként növelheto)

Erosség: 1(növelheto)

Varázslás ideje:4 szegmens

Hatótáv:40 m + lásd a leírást

Idotartam:egyszeri

Mágiaellenállás:-

Ezt a villámformát arra fejlesztették ki,hogy átlépje a többi villámvarázslat

hatósugarát.A hatótávolsága alapesetben 40 m, de a boszorkánymester növelhe-

ti ezt:10 méterenként 2 mana-ponttal.A CÉ-je alapesteben 35-ös,de 20 Mp befek-

tetésével 70-esre növelheto,vagy 30 Mp-ért 100-as ra.A Kombináció varázslattal

felruházható visszaverodéssel és/vagy fordulással.

Típus: Anyagmágia

Mana-pont:17

Erosség:2(3;4)

Varázslás ideje:3 szegmens

Hatótáv:20 m

Idotartam:1 kör

Mágiaellenállás:-

A felhasználó a hatótávon belül két embermagasságú savoszlopot fakaszthat a

földbol,ami 2k6 Sp-t sebez a benne tartózkodókon.Miután a gejzírek elenyész-

tek,a sav nem tunik el ,hanem az áldozatokon marad és tovább sebzi oket(1k6 Sp

körönként),amíg el nem távolítják.A földbol felcsapó gyenge savat +6 Mp-ért

lehet közepessé(3k6 Sp),míg további 7 Mana-pontért eros savvá(4k6 Sp) alakíta-

ni.A közepes sav 2k6 Sp-t ,az eros pedig 3k6 Sp-t sebez körönként az idotartam

lejárta után,amíg el nem távolítják.

Típus: Villámmágia

Mana-pont:45

Erosség:4

Varázslás ideje:4 szegmens

Hatótáv:20 m

Idotartam:3 kör

Mágiaellenállás: Gyorsaságpróba

A varázslattal a boszorkánymester egy görögdinnye nagyságú villámokból álló

golyót teremt,melyet az idotartam lejártáig szabadon mozgathatja a hatótávon

belül.A gömb elol sikeres Gyorsaságpróbával kitérni.Ha a célpont elvétette a

próbát 4k10 Sp!-t sebzodik,amire a Villámmágiánál leírtak az igazak,kivéve,

hogy 0 Fp-re érve Ép-t is veszthet továbbá automatikus Ép-vesztés áll fenn

minden 7 Fp után.Ezenkívül az áldozat 2-vel vagy többel vétette el a Gyorsaság

próbáját,Egészségpróbát kell dobnia.Ha ezt elrontja,akkor 1k6+3 körre megbé-

nul.A gömb maximum futó ember sebességével mozgatható.

Típus: Anyagmágia

Mana-pont:30

Erosség:1E/Tsz

Varázslás ideje:1 szegmens

Hatótáv:1 m sugarú kör szintenként

Idotartam:1 kör szintenként

Mágiaellenállás:-

A boszorkánymester varázslatára a padló megelevenedik és csapdába ejti azokat,

akik a területen belül állnak.A célpontok térdtol lefelé a padlóba ragadnak és

nem szabadulhatnak az idotartam lejártáig.Ez ido alatt a Harc helyhez kötve

módosítói érvényesek rájuk.A varázslat lejártával a padló visszakerül normális

állapotába,mintha mi sem történt volna.A varázslat csak akkor lehet sikeres,ha

a padló anyaga az I.anyagcsoportba tartozik.A varázslat középpontja a boszor-

kánymester kiindulási helye,aki el is sétálhat,nem esik baja.

Típus: Nekromancia+Elemi mágia

Mana-pont:34

Erosség:1

Varázslás ideje:5 szegmens

Hatótáv: érintés

Idotartam:1 kör/szint

Mágiaellenállás:-

A boszorkánymester és felszerelése,vagy egy megérintett személy árnyékká v -

lik.Új alakjában nem nagyon lehet megkülönböztetni egy ember érnyékától.Az al-

kalmazó teste légiessé válik,csak mágikus fegyver által sebezheto,továbbá ké-

pes 40 m/kör sebességgel repülni.Félhomályban gyakorlatilag láthatatlan lesz.

Ha anyagtalan testével megérint valakit,akkor az dermeszto hideget és metszo

fájdalmat érez,amitol elveszít 1k10 Fp-t.Továbbá akit ilyen módon eltalál,min-

den találatnál 1-gyel csökken a Gyorsasága.Ha alkonyinál erosebb fény éri az

alkalmazót,akkor 1k6 Sp-t szenved el körönként.A varázslat nem oldja meg a sö-

tétben látás problémáját.A repülés sebessége megduplázható további 15 Mp-tal,

és megtriplázható +30 Mp-tal és így tovább.

Típus: Nekromancia

Mana-pont:20

Erosség:1

Varázslás ideje:2 szegmens

Hatótáv:érintés + lásd a leírást

Idotartam:5 kör

Mágiaellenállás:-

Az alkalmazó érintése az Életero szívás szabályai szerint 2k10 Sp-t csapol le

az áldozatától.Ez ellen nincs mágiaellenállás,bár végrehajtás hoz sikeres Tá-

ma dobás szükséges.Az így szerzett életero körülveszi az alkalmazó vagy a

kívánt és megérintett személy testét a felszerelésével együtt és védoburkot

alkot körülötte.Az energiapáncél erossége az elszívott életero mennyiségétol

függ:3 Fp nyújt 1 SFÉ-t,1 Ép nyújt további 1 SFÉ-t.Ha az aura viselojét túlü-

tik,az aura veszít 1 SFÉ-t.Fontos,hogy amikor az idotartam lejár,a boszor-

kánymester visszadHATja az elszívott életerot.Persze,ha túlütötték az energia-

burkot,akkor arányosan kevesebb életerot kaphat csak vissza.Az energiaburok

nem humanoid formájú lényt is körülvehet,ha az nem nagyobb emberméretnél.

Típus: Nekromancia+Mentálmágia

Mana-pont:20

Erosség:1

Varázslás ideje:5 szegmens

Hatótáv:5 m sugarú kör

Idotartam:1 óra/szint

Mágiaellenállás:-

A varázslat befejezésekor ki kell jelölni az 5 m sugarú kört,amit orizni kell.

Ekkor a semmibol anyagiasul egy koponya,pont a terület közepén 2 m magasság-

ban.A koponya és a varázslat alkalmazója között mentálfonál alakul ki.Az al-

kalmazó látja azt a területet,amerre a koponya arca néz,hallja az ott történo

dolgokat,de csak akkor,ha nem használja saját érzékeit.Amint belép valaki az

orzött területre,a koponya riasztja az alkalmazót a mentál fonálon keresztül,

mág álmából is felébreszti.A koponyát persze meg lehet támadni,VÉ-je 100,STP-

je 10.Azonban pusztulása elott mindenképpen riasztja az alkalmazót.A varázslat

létrejöttekor a terület az alkalmazótól nem lehet messzebb 20 m-nél,ám ezután

akármilyen messzire eltávolodhat a felhasználó.Az idotartam +10 Mp-ért megdup-

lázható.Az orzendo terület sugara +1 Mp-ért növelheto 1 méterenként.

Típus: Nekromancia

Mana-pont:40

Erosség:40

Varázslás ideje:1 kör

Hatótáv:20 m + lásd a leírást

Idotartam:2 óra/szint

Mágiaellenállás:-

A varázslat felhasználója egy adott területet átkozhat meg.Ettol kezdve ezen a

területen sötét erok kezdenek el munkálkodni.Ez annyit tesz,hogy az adott terü-

leten nem muködnek a gyógyítás típusú varázslatok,tehát az erre fordított Mp-ok

elvésznek.További 5 Mp-ért elérheto,hogy az ilyen hatású varázstágyak se muköd-

jenek az adott területen belül,ha ezek erossége nem haladja meg a 40E-t.További

15 Mp-ért elérheto,hogy a területen belül gyógyításra fordított energiák az al-

kalmazót gyógyítsák.A terület nagysága 15 plusz annyi méter,amennyi az alkalma-

zó szintje.A varázslat erosítheto 3 Mp-ért 2E-vel.Ez az átok csak a mágia sem-

legesítésével távolítható el.

Típus:Rontás

Mana-pont:20

Varázslás ideje:5 szegmens

Hatótáv:20 m

Betegség szintje:4

Idotartam:végleges

Hatása:érzékenység + lásd a leírást

A varázslat sikertelen Eégszségpróba esetén olyan kórokozókat ültet el az áldo-

zat szervezetébe,amelyek egy bizonyos szilárd anyag testközelbe kerülésekor al-

lergiás tüneteket váltanak ki. A tünetek a súlyosságtól függoen változnak:

Enyhe lefolyásútól súlyosig: tüsszögés és/vagy viszketés

Nagyon súlyos és kritikus kategóriában:az áldozatot heves,égeto viszketés és/

vagy hosszantartó tüsszögés és/vagy

könnyezés és/vagy heves rosszullét gyötri

Válságos stádiumban igen súlyos rosszullét és/vagy fulladás

és/vagy ájulás jön az áldozatra.

Ebbol is következik,hogy a maximális súlyosság a válságos lehet.A tünetek közben

a betegre a súlyosságnak megfelelo módosítók vonatkoznak;csak az Ügyessége csök-

ken,továbbá a harcértékei csak a módosító felével csökkennek.Ez addig áll fenn,

amíg a tüneteket kiváltó anyag el nem távolodik a közvetlen közelükbol,de mini-

mum 1 körig tart.A varázslatot papi gyógyítással vagy a mágia semlegesítésével

lehet megszuntetni.A varázslat 13 Mp-ért erosítheto 1 szinttel.

A mágia és a "varázslás" közeli rokonságban állnak egymással. Ezzel együtt a varázslás a mágia alapveto megjelenési formájaként is értelmezheto. A különféle céllal megvalósított varázslatok az osi mágikus szemlélet kezdeti kifejezési formái voltak. Igen régen ez bizonyára annak a ködös hiedelemmel függött össze, melynek nyomán a különbözo tárgyakat, élolényeket, természeti jelenségeket megszemélyesítették. Ez a hiedelem lépcsozetesen és csak igen-igen lassan kovácsolódott össze és forrott ki szellemileg egységes világképpé. A varázslás osformájának feltehetoleg az animizmust tekinthetjük. Az a hit, amely az emberekkel hasonló szellemekkel és magasabb hatalmakkal népesítette be a környezetet, elsosorban a természet veszélyeinek a mérséklését, illetve elviselését célozta. A természet az animizmus segítségével nem felfoghatatlan és kiszámíthatatlan veszélyforrás és önkényként képzodött le az ember számára, hanem mint ártó és segíto hatalmakkal egyaránt rendelkezo jelenség. A természet eroinek és jelenségeinek ilyen antropomorf felfogása nyilvánvalóan megkövetelte azoknak a technikáknak a kidolgozását, amelyekkel az ember a természetet a számára kedvezo irányba vélte befolyásolni. Ezek a technikák alkották a korai varázslás eszköztárát. A napjainkban is létezo ártó és rontást hozó varázslások többsége innen származtatható. Gondoljuk át: amikor az osi ember saját érdekkörében bizonyos dolgokért könyörgött, egyidejuleg ezzel minden bizonnyal másoknak kárt is okozott. (Vagy éppenséggel _maga a rontás_ volt az a haszon, amit sajátjaként megszerzett. Az animizmus a késobbiekben os- és halottkultusszá bovült. Ekkortájt jelent meg a lélek hallhatatlanságának a gondolata, és az az elképzelés, hogy léteznek közbülso világok, és a halállal összefüggésben lévo átmeneti állapotok. Az osök -elsosorban kapcsolatteremtoként és közvetítoként - belekerültek az imákba, így létrejött a kérések, adományok, követelések finoman kiegyensúlyozott szociokultikus rendszere. A kapcsolattartás egyáltalán nem volt problémáktól mentes, hiszen az osökön keresztül újra-és újra a földöntúli erok befolyása alá kerültek maguk a segítséget kérok is. Az osök hatalma minduntalan szembekerült a varázslókéval, akik egyfajta közvetítoi szerepet töltöttek be a procedúrákban. Az a hit, hogy a mágia és varázslás által a természetet és a valóságot befolyásolni lehet, kezdetben közvagyonnak számított. Az idok folyamán azonban óhatatlanul létrejött egyfajta szelektálódás, hiszen a rituálék levezetése különleges ismereteket igényelt, és az a papok helyzetének fokozatos megerosödéséhez vezetett. Egy ido után ennek a tendenciának a következtében átalakult az egész varázslás és megjelent egyféle alkalmazott mágia. Azok a babonás varázslatok, amelyek ebbe az osi, diffúz világképben gyökereztek, természetesen megmaradtak. Ez továbbra is a törzs, a nép, a közösség tulajdona volt. Ugyanakkor azonban létrejött egy erosen rituális varázslás, amely egy mindinkább istenivé váló világkép keretein belül fejlodött tovább. Itt már egyre inkább a közvetlenül cselekvo és beavatkozó istenekrol volt szó, ellentétben a régebbi trenddel, amely az osökben, vagy az emberhez hasonló természeti erokben való hittel manipulált. Bár ezek az új istenek mindenhatóak, valamilyen módon mégis alá vannak vetve a papság szakértelmének - azaz könyörgésének - és kizárólag a felavatott mágus képes oket irányítani. Ez minden olyan teurgikus világkép alapja, melynek nevében természetfeletti lényeket idéznek meg, és kényszerítenek szolgálatra. Ami a szó eredeti értelmében a mágia, mindaz a mágusban testesült meg, lévén o egy személyben a tudás birtokosa. Csak a mágus volt képes arra, hogy átlássa az isteni elvonatkozások, a természeti szabályszeruségek fizikai szinten jelentkezo összjátékát. Az egyszeru szinten élo emberek természetesen egyre inkább rá voltak utalva a mágus támogatására, akit energetikai szempontból mintegy akkumulátorként vettek igénybe. Ennek következtében egyre frekventáltabbak lettek azok a különbözo rituálék, amelyek a mágikus forrásokhoz kapcsolták az embereket. Jól nyomon követheto az idoben ez a folyamat. Egyértelmu a párhuzam az antik kor áldozati szertartásai és a különféle misztikus ünnepek és az egyház mai liturgiái között. A mágikus hatás elérése céljából alkalmazott különféle szimbólumok között is feltuno az egyezés. Ennek belátásához elég összehasonlítani az ókori démonábrázolásokat és a keresztény templomok démonoktól védo képeit. Igen sok idot, energiát és teret igényelne egy olyan antropológiai tanulmány, amely nyomon követné a varázslás átalakulásának lépcsofokait mágiává, majd ennek továbbfejlodési fokozatait a babona, illetve a hiteles mágia irányába. Ezzel kapcsolatban ma már a modern archeológia jóvoltából egy rendkívül nagy és sokrétu anyag áll rendelkezésre. Mindezek rendszerezése, idobeli és vallási összefüggéseinek, egymásra hatásaiknak feltárása olyan hatalmas munka lenne, amely legfeljebb részleteiben, és csupán bizonyos nézopontokból valósítható meg. Ami a témát közelebbrol érinto, a történelem kezdetének perifériái, vagy esetleg egyenesen a történelem elotti idokben megjeleno mágikus-kultikus folyamatokat illeti, ezzel kapcsolatban inkább deduktív-asszociatív megközelítésekre, és csupán igen kevés részben bizonyítható ismeretekre támaszkodik a tanulmány. Ehhez hasonló okokból a mágia kutatása során csak kevés tudományos mu nyúlik vissza az idoben távolabb az asszírok írásba foglalt mágikus-misztikus világértelmezésénél. Az o tudásukat konzerváló óbabiloni papság, a káldeusok hagyatékánál. Ennek okai is igen messze kereshetok, hiszen mint tudjuk a birtokunkban lévo feljegyzett elso írásos történelmi emlék i.e 4242-ben bukkant fel az osi Egyiptomban, és a Sumér birodalom helyét Babilon csak majd i.e. 2000-ben - tehát több, mint kétezer évvel késobb veszi át. Abba is bele lehet gondolni, hogy az agrigentumi Empedoklész i.e. 420 (!)- ban vezeti be a négy oselem fogalmát, amely minden "modernebben" számító mágia alapfogalma. A történelem elotti mitikus idokre utaló Necronomicon - azaz Halott Nevek Könyve - eredeti változatát Kr. U. 730 körül az arab Abdul Alhazred jegyezte le, melynek lapjain egy elfeledett osi világ szimbólumai, rituáléi, istenei és lényei kelnek újra életre. És ez még Babilonhoz képest is majdcsak további 3000 év! Ahhoz, hogy a mágiával kapcsolatos mai elképzeléseinket bele tudjuk ágyazni saját kultúránkba, talán elegendo, ha az újplatónikusok és az idoszámítás kezdetekor élt gnosztikusok világképét vesszük szemügyre. Ezek a szellemi irányzatok egységessé világértelmezéssé olvasztották a hellenisztikus, egyiptomi és zsidó - keresztény elemeket. Ugyanakkor a késobbi gnosztikusok már János jelenéseire hivatkoznak. Ezek a vallási összefoglalásra törekvo mozgalmak megegyeztek azzal, hogy a teremtés aktusát dualista módon képzelték el. Az anyagi világ az Isteni ero fokozatos megtestesülése révén jött létre az újplatonikusok értelmezésében. Ez az ero az égi szférákon át mintegy "leszivárgott" az emberi lelkekbe és a fizikai világba. Ehhez hasonló felfogást képviseltek a gnosztikusok is, azonban ok az anyagi világot alapvetoen gonosz és bunös jelenségnek tartották. Csupán az embert ítélték olyannak, hogy az mulandósága, a fizikai síkhoz kötodése ellenére is tartalmaz lelkében valami isteni magot. És ezt elnevezték pneumának. Az állították, hogy az ember a fizikai létsíkhoz kötött állapotában eloször elfelejti saját eredeti természetét. Csak abban támad fel a törekvés, hogy legyozze a fizikai síkot, és pneumáját összekapcsolja annak isteni forrásával, aki tudással rendelkezik, és aki felismeri saját valódi természetét. A gnosztikusok ezt tartják az ember osi és eredeti feladatának, ugyanakkor azonban az isteni osforrás és az emberi lélek közötti távolságot olyan hatalmasnak ítélték meg, hogy közvetlen kapcsolatot, kommunikációt el sem tudtak képzelni a a föld és az ég fölött. Erre azonban számtalan szellemi lény és közvetíto állt az ember rendelkezésére, amelyek mindannyian isteni tulajdonságokat testesítettek meg, és egyetlen feladatuk az volt, hogy az embert a különbözo égi szférákon át visszavezessék osforrásukhoz (ezek száma 365, nem ismeros egy kicsit ez a szám?). A fizikai sík ilyen értelemben vett legyozéséhez, és a közvetítokkel való kapcsolatfelvételhez érett és kiforrott természetszemléletre volt szükség, amely képes a dolgok és történések mögött a szellemet felismerni. Az adott kor embere a mágia segítségével kapcsolódott ezekhez a felismerésekhez. Az újplatónikus filozófiai iskola tulajdonképpeni magalapítójának Plótinosz (kb. Kr. u. 205-270) számít, aki ezzel kapcsolatban a következoket írta: "…mivel az univerzumban minden természetes összefüggésben van egymással, és maga az egész tulajdonképpen az erok sokféleségét jelenti, amelyek egymásra sokféleképpen gyakorolnak hatást. Bizonyos rokonság, vonzás révén egyes erok egy életben egyesülnek: mindebbol az következik, hogy léteznie kell a természetes mágiának, teurgiának és mantiknak. … az érzékfeletti nem más, mint az érzéki alapja. Az érzékfeletti közvetlenül felismerheto az olyan intellektuális szemléleten keresztül, amely megelozi a gondolkodást…" Plótinosz ezzel a megállapítással a Tabula Smaragdina Hermész Triszmegisztosz-i alaptézisét ismétli meg, mely szerint "mint fent, úgy lent". Egyben arra is utal, hogy a mágia csak akkor lehet hatásos, ha intuitív megértésbol fakad. Ez egyben kifejezi a mágikus cselekvésnek azt a sajátosságát is, hogy az egyfajta közvetítoül szolgál föld és ég között. A közvetíto szellemlények mindenekelott angyalok, akik szigorú hirearchiának vannak alávetve A legmagasabb szinten maguk az istenek találhatók, akik a lelkeket megtisztítják. Oalattuk vannak az angyalok, akik a lelkeket felemelik, miközben az angyalok kara a fizikai sík kötelékének a feloldásán munkálkodik. A démonok ebben az összefüggésben nem kényszeríto és negatív figurák, ok azonban lefelé, a természet irányába húzzák a lelkeket. A héroszok valósággal belekötik a lelkeket a fizikai - földi- dolgokkal kapcsolatos gondokba. A legalacsonyabb szinten a világ urai vannak, akik a lelkeket a világi dolgok birtoklásához segítik hozzá, és a földi dolgok feletti hatalmat irányítják. Az angyalok karának létszáma 72, a legtöbb forrás szerint. A földi és az égi világ közötti közvetítok azonban nemcsak megszemélyesített isteni lények, hanem olyan közegek is lehetnek, amelyek a bennünk lakozó szimpátia, vonzás illetve valamilyen osi idea alapján kiválasztottnak számítanak. Plótinosz meghatározása szerint: "… az intelligencia és a valóságos létezés elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, ezért amit az intellektus gondol, az valóságként jelenik meg…" Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy különféle anyagokban, növényekben, állatokban bizonyos testi jegyeket, különleges jeleket kerestek, amelyeknek bizonyos isteni jelentoséget tulajdonítottak. E jelek segítségével ugyanis kapcsolatba tudtak lépni a szellemvilággal, illetve a mágikus eloírások és rituálék során is az emberek segítségére voltak. Porphuriosz, Plótinosz tanítványa a következoket jegyezte: "… bizonyos kövek, növények és állatok érzék feletti kapcsolatokkal rendelkeznek, vagyis megnyitnak bizonyos csatornákat annak a lénynek az akarata szerint, amelyre hatnak…" Így például felismerték egyes élolények, - a fekete kutyák, macskák és bárányok - úgynevezett "sötét aspektusait". Ilyen megfontolásból vágták ki pl. a még élo vakondok szívét, mert ezúton mágikus tisztánlátást reméltek szerezni. Elsorangú varázs- és védelmezo erot tulajdonítottak pl. a fehér galamb vérének is. A természet minél alaposabb megismerésében olyan utat láttak, amely biztosítja az égi jelek felismerését és az égi hatalmakkal való kapcsolatfelvételt. A megismeréseknek ez a formája és a tapasztalat mágikus értelmezése egyre inkább a fehér mágia muvészeteként jelent meg. Az emberek meg voltak gyozodve róla, hogy a természet felfedezése, és az abból merített tudás segítségével az istenek által is elismert és hiteles utat találnak a természetfeletti erokhöz, és nem lesz szükségük arra, hogy a démoni erok segítségét vegyék igénybe. Ez az elképzelés elsosorban a középkor alkimistáinak körében terjedt el olyannyira, hogy egész tevékenységüknek ez lett a meghajtó motorja. Az a szándék, amelyet nekik tulajdonítottak - nevezetesen, hogy különféle praktikákkal aranyat akartak csinálni - valójában csak tevékenységüknek mellékes tényezoje volt. (Nem tudtak, érdekes módon a mai nukleáris fizika azóta képes erre) Sokkal inkább volt az a céljuk, hogy bepillantást nyerjenek a természeti dolgokkal véleményük szerint analógnak tartott szellemi fejlodés, azaz a nemesedés, magasabb szintre lépés titkaiba. Észre kell venni, hogy az érintetteket nem annyira a kíméletlen haszonvágy és a kincskeresés sóvársága, hanem sokkal inkább a megismerés iránti vágy, az isteni kinyilatkoztatás kutatásának vágya hajtotta, miként ezt a Grál-legenda olyan érzékletesen bemutatja. Ugyanakkor a középkor éppen a legszélsoségesebb idoszaknak számít a mágia és a varázslás megítélésében. Ennek eredetét az inkvizíció korának idejében a római katolikus egyháznak a gnosztikus szektákkal való véres és eroszakos konfrontálódására lehet visszavezetni. Az eretnekek kíméletlen üldözése 1484-ben érte el a tetopontját, amikor VIII. Ince pápa kiadta a Summis Desiderantes nevet viselo, u.n. "varázsló" bulláját. A hivatalos boszorkány- és varázsló üldözés során több tízezer not és férfit kínoztak halálra és égettek el máglyákon. Ugyanakkor néhány rettenthetetlen rettenhetetlen az üldözések ellenére beépítette filozófiájába és/vagy természetgyógyász írásaiba a mágikus, újplatonikus gondolatokat. Ilyenek voltak: Agrippa von Nettesheim, Paracelsus, Robert Fludd. A boszorkányüldözésnek a felvilágosodás vetett véget a 17. És a 18. században. A mágia alapjait azonban az inkvizíciós borzalom sem volt képes megszuntetni, még ma is át-meg átszövi gondolkodásunkat, cselekedeteinket egy egész sor mágikus kategória és fogalom. Ez idonként nevetségesnek látszó dolgokban is megnyilvánul, mint például az amerikai felhokarcolók jó részén nincs 13. emelet, vagy a repülogépeken nincs 13. ülés… A napjainkban is divatos ezoterikus csoportok angyalhite, vagy pl. a homeopatikus gyógyítás egyre elterjedtebb felhasználása úgyszintén mágikus feltételezéseket is magába foglal, nem beszélve a pszichoterápia különbözo formáiról. Széles körben ismertek és elfogadottak a különbözo szimbólumok, emberi tartások, emberi szimpátiák és ellenszenvek mágikus értelmezései. (Utóbbira példa azonos lélekcsoportba tartozó emberek találkozásai, egymásra, egymás sorsára hatásai egyes inkarnációkban.) A 80-as évek amerikai "New Age" mozgalmának keretein belül pedig a fehér mágiának az a törekvése él tovább rendületlenül, hogy a természetet a maga teljességében és isteni mivoltában fedezzük fel és magyarázzuk. Tehát változatlanul folyik tovább a minden jelenség mélyén fekvo osidea utáni kutatás. Ezt a kérdést az a cél mozgatja, hogy az ember az így fellelheto osi tudás segítségével valami oseredeti kulcs birtokába jusson. A mágiának ez a felfogása azonban épp úgy, mint korábban nem csupán a fehér, hanem a fekete mágia lehetoségét is magába foglalja. Ebbol származik, hogy ez még messze nem az a valódi ero, amelyet a helyesen értelmezett fehér mágia révén birtokba vehetünk.

Alsó asztrális test: az a hordozó vagy közvetíto test, amelyben egy lény akkor létezik, ha már a fizikai teste meghalt, de a szelleme még itt maradt az anyagi világban, azaz nem sikerült átmennie a szellemvilágba. Az alsó asztráltest összefüggésben áll a tudat alacsonyabb síkjával, az alsó asztrális síkkal.

Alvajárás: igen mély hipnotikus állapot, amelyet az emlékezet kihagyása (amnézia) jellemez. Másik formája az éjszakai alvajárás.

Asztrális sík vagy világ: a fizikai sík vagy világ után következo dimenzió. Szellemek lakják, és számukra ez a világ olyan, mint számunkra a fizikai világ. Az asztrális síknak több szintje van: a két fo alsík az alacsonyabb asztrál és a magasabb asztrál.

Asztális test: egy olyan test, amely magasabb frekvencián vibrál, mint a fizikai test. Úgy gondolják, hogy a fizikai testén túl minden élo embernek van asztrális teste is. Néha "érzelmi test"-ként is emlegetik.

Aura: láthatatlan elektromágneses erotér, amely az élolényekbol - emberekbol, állatokból és növényekbol - árad ki. Állapotára a gondolatok, az érzelmek, az egészség, és más információk is hatással vannak.

Automatikus írás: az az írás, ami akkor jön létre, amikor szellemek irányítják az ember kezét. Automatikusan írni többféleképpen lehet, így ceruzával, írógéppel, számítógép klaviatúrával, stb…

Démon: egy másik dimenzióból származó ördögi teremtmény.

Diszkarnáció: olyan szellem, ami a fizikai sík csapdájába esett. Ez magasabb síkon való létezés helyett a saját teste nélkül él a földön. Hasonló értelmu a "szellem" és az "entitás" szavakhoz.

Médium: az a személy, aki pszichikai érzékenységénél fogva képes a szellemekkel érintkezni, és akin keresztül a szellemek megnyilatkozhatnak.

Ouija tábla: az a tábla, amelyre az abc betui, az "igen" és "nem" szavak vannak meghatározott formában felfestve. Ehhez egy planchette tartozik, amely a táblán a médium által mozgatva kibetuzi az üzenetet. Az eszközt a szellemekkel való kapcsolatteremtésre használják, általában a spiritualisták.

Ördöguzés: az a rítus, amellyel a sátáni vagy démoni megszálló szellemeket uzik ki az emberekbol vagy tárgyakból (házakból).

Ördöguzo: igen magasan képzett specialista -rendszerint katolikus pap - aki egy meghatározott, úgynevezett ördöguzo rituáléval uzi ki a megszállottból a sátáni vagy démonikus szellemet.

Plancette: az az eszköz, ami az ouija táblához tartozik. Ez általában egy egy mutatóval és rövid lábakkal ellátott kis, tábla, amely háromszög vagy szív alakú.

Pszichikus: olyan személy, mely az öt fizikai érzékszervvel felfoghatón túli érzékelésre is képes.

Pszichikus mutét: olyan, emberi testen végrehajtott operáció, amelyet médium által hajtanak végre.

Reinkarnáció: a lélek ciklikus visszatérése a fizikai síkra.

Római rituálé: az a hivatalos ördöguzési ceremónia, melyet katolikus papok végeznek.

Sámán: többnyire "boszorkányorvos" vagy "orvosságos ember"-ként ismert személy, aki osi módszerekkel gyógyítja és orzi meg a közösségéhez tartozók egészségét.

Szeánsz: spirituális gyulés, mely a szellemekkel való kommunikáció vagy a szellemi jelenségek bemutatását célozza. Ezt a speciális gyulést rendszerint médium vezeti.

Szellemkutató (dowser): az a személy, aki pszichikai képességei segítségével felismeri a láthatatlan dolgokat (földalatti vízért, ásványokat, olajat, entitásokat, egészséggel kapcsolatos dolgokat, stb…) Az ilyen embereket egyes helyeken "viziboszorkányoknak" (Water witch) nevezik.

Szellem: az ember hallhatatlan lénye. Általában felcserélheto a diszkarnáció vagy entitás szavakkal.

Szellemi vezetok: a szellemvilágból származó, igen magasan fejlett lelkek, akik az élo emberek megsegítésére vannak kiválasztva. Azon elhunyt szeretteink is lehetnek vezetok, akik sikeresen átjutottak a túlvilágba. Ok idorol-idore visszatérnek, hogy az élet nehéz döntéshelyzeteiben utat mutassanak, irányítsák léptünk. Fontos tudni, hogy ok nem hatolnak be a megsegített emberek testébe vagy aurájába.

Szellemvilág: az élet azon színtere, melyet a fizikai világból sikeresen a Fénybe, vagy onnan még tovább jutott szellemek laknak. Az az elfogadott nézet, hogy ez a létsík magasabb frekvencián vibrál, mint a fizikai világ.

Tarot kártya: speciális kártyacsomag, mely segítségével a vetésen résztvevok múltjukat, jelenüket, jövojüket akarják felfedni, vagy ezek körülményeit értelmezni. A különbözo lapállásokat általában egy szellemi impulzusokra fogékony ember értelmezi.

Telepátia: gondolatok, gondolatképek vagy sugalmak szellemi úton való továbbítása vagy vétele.

Testen kívüli tapasztalat: amikor a szellem-test kilép a fizikai testbol, de egy vékony un. "ezüstfonál"-lal továbbra is odakötodik. A jelenséget néha asztrál projekcióként, vagy lélekutazásként is emlegetik.

Tisztánhallás: az a képesség, amellyel rendelkezok meghallják a fizikai hangokon túli hangokat.

Tisztánlátás: az a képesség, amellyel rendelkezok meglátják a fizikai látás számára láthatatlan dolgokat.

Transz: csökkent tudatossági szintu, alvásszeru állapot. A transz mélysége a felszínestol az u.n. "mélytransz"-ig terjedhet. Lehet hipnotikus, autohipnotikus, vagy spontán.

Transzmédiumok: olyan mély pszichotikus érzékenységu személyek, akik egy idore átmenetileg szándékosan elvesztik a tudatukat abból a célból, hogy megszállhassák oket a kommunikálni vagy gyógyítani vágyó szellemek.

Tudatalatti: az elmének az a része, mely az u.n. "tudatküszöb" alatt muködik. A tudatalatti képes arra, hogy pontosan úgy tárolja az emlékeket, ahogyan azokat a megtörténésük pillanatában érzékeltük.

Ujj-jelek: hipnotizorök által használt kommunikációs rendszer, amellyel kapcsolatba léphetnek a hipnotizált személy tudatalattijával. Ilyenkor idolegesen a belso tudat irányítja az újjakat, és ez határozza meg, hogy az "igen", a "nem" vagy a "nem akarok válaszolni" újjakat mozdítsa meg.

Vezetés (channeling): az olyan folyamat, amely során egy szellem egy médium fizikai teste által nyilvánul meg. Ez történhet beszédben, írásban, festésben, zenélésben vagy mások gyógyításában, sot "mutétek" végrehajtásában.

A legtöbb mágikus cselekedetet a közhiedelem babonának tekinti, ugyanakkor néhanapján szinte mindenki alkalmazza ezeket a rítusokat többnyire abból indulva ki, hogy "ártani azért biztos nem fog…" Az, hogy mit nevezünk babonának, azonban csupán nézopont kérdése. Tény, hogy ott, ahol a hit, és a vallás összekapcsolódik, óhatatlanul megjelennek a mágikus cselekedetek is. A legtöbb mágia célját tekintve többnyire a védelmezo és a szerencsehozó eljárások körébe tartozik, amelyekre általában számos kifejezésforma létezik a nagy vallásokban, nevezetesen a katolicizmusion belül is. Azonban ezek a mágikus vonatkozásokat az ido multával egyre inkább elrejtik, sot egyenesen tagadják az egyházak, ezáltal maguk a mágikus rituálék is egyre inkább elveszítik tényleges erejüket. A modern ember az ot éro számtalan kommunikációs lehetoség jóvoltából mérhetetlenül sokféle hatás alá kerül, észrevétlenül és folyamatosan finom rezgések tömege éri. És ezek bizony akarva-akaratlanul mágikus befolyást is gyakorolnak ránk. Ezért kerül fókuszba és válik elkerülhetetlenül szükségessé, hogy újra felfedezzük és felújítsuk azokat az osi ismereteket, saját szunnyadó készségeinket és képességeinket, amelyek segítségével képesek vagyunk ezeket a befolyásokat észlelni, energetikailag megtisztítani, illetve elhárítani. Számomra valahogy öröktol fogva evidens volt, h