Mit nevezünk gyógynövénynek, hogyan hatnak a szervezetre?

Gyógynövénynek azokat a növényeket nevezzük, melyek különböző módon alkalmazva (pakolásként, tea-, krém- vagy esszencia formájában) jótékony hatást gyakorolnak a szervezetre. Olyan növények, melyeket gyógyításra vagy egészségünk megőrzése céljából használunk. A fűszernövényeknek is van gyógyító hatásuk. Az illóolajon kívül a fűszernövények még más anyagokat is tartalmaznak: glikozidokat, alkaloidákat, növényi csersavakat, festékanyagokat, ásványi anyagokat, szerves savakat, keserűaanyagokat, vitaminokat, szénhidrátokat. Gyógynövény nem csak az lehet, amit kifejezetten erre a célra termesztenek, olykor a gyomnak nevezett gazok között is találhatunk a szervezet számára értékes gyógynövényeket (pl. tyúkhúr). Értéküket a bennük levő hatóanyagok adják: a különféle aromás anyagok, vitaminok, színanyagok, szerves savak, ásványi anyagok, antibiotikumok.A gyógynövények története évezredekkel ezelőttre vezethető vissza, már a történelem előtti időkben is szolgálták az emberiséget. Később a különböző népek életében központi szerepet játszottak, már nem csak a gyógyulást szolgálták, de rituális szeánszok kellékei is lettek. Sok gyógynövénynek isteni erőt tulajdonítottak.

Hogyan hatnak a gyógynövények?

A gyógynövények mindegyike más-más hatást gyakorol a szervezetre, éppen ezért nem is szabad felelőtlenül alkalmazni őket. Míg egyes növények növelik a vérnyomást, addig mások csökkentik azt, sok gyógynövény alkalmazható reumatikus panaszokra, vagy éppen a köhögés megszüntetésére. Ha az előírásnak megfelelően alkalmazzák a gyógynövényeket, egyáltalán nem rendelkeznek mellékhatással.


Frissen vagy szárítva?

Bárkinek lehetősége van otthon is gyógynövényt termeszteni, hiszen a legtöbb faj mag formájában is kapható. A növény termesztésénél és felhasználásánál azonban nagy figyelmet kell fordítani a káros tényezők kiiktatására. Nem érdemes forgalmas út közelében gyógynövényt termeszteni, hiszen ez esetben a szennyezett levegő káros anyagait is magába szívja, ráadásul egyes gyógynövények bizonyos részei mérgezőek is lehetnek.
Megfelelő szakismeret hiányában érdemes szárított növényt vásárolni, melynek termesztésére és különleges összetevőinek megőrzésére is nagy gondot fordítanak. A csomagoláson található tájékoztató a felhasználás feltételeiről, módjairól, illetve a lehetséges kockázatokról is tájékoztatást adnak.

A drog szó gyógynövényekkel kapcsolatos szakkifejezés és a gyógynövények hatóanyagot tartalmazó szárított részére utal.

Gyógynövény történelem:

Az ókori Egyiptomban már a Kr. e. IV.-III. évezredben gyógynövénytermesztéssel foglalkoztak, amint azt a híres Papirus Ebers is igazolta. Ismerteti például a fehér üröm, kapor, ánizs, sáfrány, bürök, koriander, beléndek, len, liliom, ricinus, szezám, vasfű hatását. Indiából a Kr. e. II. évezered körül számos fűszert, növényi festéket és drogot hoztak a Földközi-tender menti vidékekre, Babilónián keresztül. A Távol-Keleten, Kínában Sheng-Nung császár a Kr. e. XXVII. században a gyógynövények használatát terjesztette. Gyógynövény neveket fedeztek fel a Charta Veda Susruta és más Kr. e. kb. 500-ból származó szanszkrit írásokban is.A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintéjnek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt.Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a "növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromrő, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Maunkái a mai farmakognózia tudományának alapját képezik. A Krisztus utáni első században élt Dioszkuridész, szintén görög orvos, tudós, már a római csapatokkal, számos távoli vidéket bejárt, megfigyeléseit a De materia medica című könyvben foglalta össze. Nagyjából 500 növényt írt le. Műve a középkor végéig egyértelműen az orvostudomány alapját képezte. Részletes ma is használható leírásokat közöl például a macskagyökér, kapotnyak, boróka, galagonya, fenyőfélék, örvénygyökér, szakállzuzmó, és számos más növényből nyerkető drogról. Cornelius Celsus (Kr. e. 25-Kr. u.50) római enciklopédista a De medicina libri című orvosi-gyógyszertani könyvében 250 növényt ismertet felhasználásukkal egyetemben mint pl. a mályva, édeskömény, tragacantha, erdei pajzsika, pemetefű, rebarbara, édesgyökér, útifű. Claudius Galenus (131-210) szintén római orvos, számos gyógynövény hatását ismerte, gyűjtésükkel foglalkozott, sőt a drogok hamisításainak lehetőségeire is kiterjedt a figyelme. A középkori Európában figyelemre méltó Albertus Magnus (1193-1280) tevékenysége. Legfontosabb művében -az Alberti Magni ex praedicatorum de vegetabilibus librii VII- számos növényt ír le, neveket, morfológiai sajátosságokat és gyógyászati felhasználást is tárgyal. Marco Polo (1254-1323) miután beutazta Ázsiát, több Európában újdonság számba ment növényt és növényi kultúrát írt le. Kínában például eper, szőlő, gyömbér, rizs kultúrákat talált, Perzsiában gyapotültetvényt, Tangutban pedig a hullák balzsamozására használt növényeket ismerte meg. Amerika felfedezése után (1492) számos igen jelentős élelmiszer és gyógynövény került át Európába úgymint a burgonya, paprika, kukorica, ipeka gyökér, jalapa gumó, stb. A korabeli Európában egymásután jelentek meg a KRauterbuchok vagyis füvészkönyvek, amelyek általában az ókori munkák újrafelfedezéséből, illetve kritikai értékeléséből állanak. A kor számos jóhírű egyetemén bevezetik a gyógynövények tanítását. Padovában 1533-ban Fr. Buonafede alapítja meg az első farmakognóziai tanszéket. Ezt követően alakulnak meg Pisában, Bolognában, Heidelbergben, Leidenben, Mont Pelierben pedig gyógynövénykertet létesítenek. Rendkívüli fontosságú a maygar kultúra szempontjából Melius Juhász Péter debreceni reformátor 1578-ban Kolozsvárott megjelent Herbáriuma. A könyv 627 növényfaj leírását tartalmazza, számos Pliniust, Dioszkuridészt vagy Galenust idéző passzus mellett, saját és népgyógyászati megfigyelét is magába foglal. A könyv eredeti címe "AZ fáknak, füveknek, nevekről, természetekről és hasznairól..."

Néhány latin elnevezés:

bacca - bogyó
bulbus - hagyma
cortex - kéreg
frons - ágvég
folium - levél
fructus - termés
flos - virág
gemma - rügy
herba - föld feletti rész
lignum - fa
pulvis - por
petalum - szirom
radix - gyökér
senem - mag
summitas - virágzó ágvég
totus - egész
tuber - gumó
turio - hajtáscsúcs