Általános szabály a teákhoz!
A teák készítésekor általános szabály, hogy egy csésze (1,5 dl) vízhez legfeljebb egy-két púpozott teáskanálnyi szárított növényt adagoljunk. Elkészítésekor kerüljük a teatojás használatát, mert ilyenkor a túl szorosan összepréselődött növények károsodhatnak. A teát az ülepítés alatt mindig fedjük le, hiszen a növényi illóolajok nevükhöz hűen könnyen elillannak. A teát lassan, kortyolgatva fogyasszuk, és tetszés szerint ízesíthetjük. A nagyon keserű epe- és májteákat nyugodtan kiegészíthetjük szeder vagy málnalevelekkel, de édesíthetjük mézzel, gyümölcslével is. A citromból sokszor elég egy-két csepp is.

Áztatás
Úgy készítünk teát, hogy a felhasználni kívánt növényi részt hideg vízzel leöblítjük, majd néhány (4-8) órás állás után szobahőmérsékletűre - legfeljebb 30-40°C-ra felmelegítjük. Szűrés után fogyasztható. Áztatással kell teát készíteni csipkebogyóból, papsajtból, fagyöngyből, szappanfűből. Erre azért van szükség, mert magasabb hőmérsékleten (forralásnál) az érzékeny hatóanyagok károsodhatnak (pl. papsajt nyálkája, csipkebogyó C-vitaminja), illetve egyes mérgező vagy nem kívánatos anyagok kioldódhatnak bizonyos növényekből (pl. fagyöngy).

Főzet
Főzetet akkor készítünk, ha kérget, gyökereket, fás részeket kivonatolunk. Ezeket ajánlatos előbb 1-2 órán keresztül hideg vízben áztatni, puhítani. Ezután a drogot a kellő mennyiségű vízzel együtt felforraljuk, legalább 2-3 percig forrásban tartjuk, majd azonnal leszűrjük.

Forrázat
Forrázatról akkor beszélünk, ha egy külön edényben elhelyezett növényt, vagy többnek a keverékét forró vízzel leöntünk (leforrázzuk), és lefedve 3-10 percig állni hagyjuk. Minél puhább és vékonyabb a növényi rész (pl. ha bodzavirág teát készítünk), annál rövidebb ideig tart a gyógyító anyagok kivonatolása. Kihűlés után a teát átszűrjük és fogyasztjuk.